A bútor története

2008-05-29 A bútor lakásnak, lakószobának berendezésére használt, általában fából készült nagyobb használati, kényelmi berendezés, tárgy, illetve ezek összessége. Más megfogalmazás szerint a bútor épületek elsősorban belső terének többnyire mozgatható, az emberi tartózkodás kényelmét, a helyiség rendeltetését szolgáló berendezése. A bútor feladata A bútorok feladatuk szerint lehetnek ülő-, illetve fekvő- (szék, ágy); az ingóságok elhelyezésére szolgáló (láda, szekrény); a munka és az étkezés céljára használt (asztal, pult) bútorok. Szerkezetük szerint az állványok (ágy, asztal, szék) és a tárlóbútorok (láda, szekrény) csoportjai ismeretesek. A bútor anyaga fa, ritkábban kő, fém és nád, újabban műanyag, valamint (főleg az ülőbútoroké) bőr és textíliák. A bútor története A bútor történetét az egyes típusok kialakulása és formáinak változása határozta meg, amely párhuzamosan haladt a művelődés- és művészettörténet korszakaival. Az első egyiptomi bútorok (karosszék, láda, ágy nyaktámasztóval) a Kr. e. 2. évezred sírleleteiből kerültek elő. Használták az asztalt, de a szekrény még nem ismerték. A késői római császárkorban jelent meg először az ajtókkal, polcokkal felszerelt szekrény. A bizánci bútorművészet a görögöt és a rómait követte, de felvette a keleti jellegzetességeket. Fennmaradt bútorok A kora középkorból kevés bútor maradt fenn, ezek főleg egyházi, templomi bútorok, berendezések. A középkori bútorokat kezdetben tömör deszkákból, durván ácsolták és dísszé kiképzett vasalások tartották össze. A sima bútorfelületeket a romantika idején festéssel, a gótikában faragással is díszítették. Az itáliai reneszánsz új bútorfajtákat hozott létre: kabinetszekrény, okmányszekrény, könyvszekrény, ruhaszekrény, ékszerszekrény, fegyverszekrény. A 16. században Itáliából kiindulva Európa-szerte elterjedt az antik motívumokkal díszített bútorok használata. A 17. század végére a Hanza-városokban jelent meg a nagyméretű kétajtós szekrény, amely a polgári bútorzat jellegzetes darabja lett.


Vissza