A vidéki stílus

2008-07-31 A vidéki települések komoly hagyományokkal rendelkeznek a téralkotás, a tárgyformálás terén, a hagyományokat egyre többen igyekeznek ápolni és életben tartani. A természetes anyagok, úgy, mint a fa, a bőr és a fém szépen öregszenek, a fa "megérik", a fém patinát kap. Az idő múlásával a belőlük készített tárgyak értéke is megnövekszik. Országhatároktól függetlenül, a főleg állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglakozó, gazdálkodó életformával összhangban álló berendezkedési szokásokat nevezzük vidéki stílusnak. Ezt a fogalmat az angolban a country megnevezés jelöli, amely elsősorban a hagyományos, angol, később amerikai vidéki stílust idézi. Ugyanakkor e fogalomba sorolhatjuk a skandináv, a holland, a provánszi, vagy a toszkán hagyományos vidéki stílust is. Benne jelentős szerep jut a kizárólag az adott régióra jellemző, sajátos bútoroknak, színeknek és hagyományoknak. Az építkezés során az anyagok kiválasztásánál figyelembe veszik az éghajlat, az időjárás adottságait. Skandináviában az építészetet a fa uralja, lévén ez a hideg és sötétség hazája. Az épületek ablakait szinte mindig dél felé tájolják, falai vastagok, a tető gyakran gyeppel borított, mely remek hőszigetelő. Az angol vidéki házakat alacsonyra építették a sok eső és gyakori szeles időjárás miatt. Franciaországban, a vidéki kúriákban egyszerre érezhető a paloták, a nagypolgári rezidenciák légköre és a tenger kékje. Hollandiában színes kő- és faházak állnak, nincsenek zárt spaletták, a szobákba szabadon beláthatunk. Itt is a fa dominál, ugyanakkor jellemzőek az éles kontrasztok, az élénk színek, úgy, mint a kék, a piros. A híres delfti kékmintás csempék a vidéki életből vett idillikus jelenetekkel szinte minden tehetősebb házban megtalálhatók. A házak központja jellemzően a hatalmas, kővel burkolt konyha a nagyméretű, nehéz, tömörfa asztallal, és az elmaradhatatlan kandalló. A padlón zöldséggel, gyümölccsel teli fonott kosarak állnak. Míg északon és a nagyobb városok kastélyaiban a gazdag arisztokrácia fényűző eleganciáját láthatjuk, melyet az új lakók megőriztek, vagy újraélesztettek, addig Provence, és a délebbre fekvő mediterrán vidék ennél spontánabb világot mutat. A régi edényekkel, rusztikus kerámiákkal megpakolt konyhai kredencek, festett, vagy fehérített fabútorok, a fonott székek, a sraffozott (foltosra festett) sárga, vagy narancsos árnyalatú falak meghitt, bensőséges hangulatukkal csalogatnak. Napjainkban divattá vált a vidéki stílus felidézése környezetünkben, talán, mert sokunk számára jó a régmúlt időkbe visszanézni, átélni a vidék békés, idilli hangulatát. A különböző területekről különböző színeket, motívumokat, textúrákat vettünk át. Az élénk színeket a mediterrán területekről, a virágos motívumokat Angliából, a kockás, csíkos textileket a skandinávoktól, hollandoktól. A vidék stílusa elegánsabb lett, s a vidéki ház - miközben igyekszik megőrizni a hagyományokat - egyre kényelmesebb, és egyre inkább már a városi életben is felfedezhető. Amikor e vidéki atmoszférát szeretnénk otthonunkba varázsolni, egyik legfontosabb eszköz a kezünkben a kontrasztok, az élénk színek használata. A paraszti kultúra puritán tárgyainak mai környezetünkbe való beillesztése jó stílusérzéket, gyakorlatot követel. Mivel a tárgyak rendkívül sokfélék, minden kompozíció egyedi, az ezek összehangolásából kialakuló hangulat is személyre szabott. A vidéki stílusról általában eszünkbe jutnak a kovácsoltvas bútorok, a festési technika, mely a tengerparti ház "kopottas" falait idézi, a mozaiklapos asztalkák, az épített, kővel vagy kerámialappal burkolt konyha- és fürdőszobapultok, a szárított virágkoszorúk, a méhviaszolt fabútorok, a fehér porcelán mosogató- és mosdótálcák, a kő-, illetve a festett, vagy lakkozott hajópadlók. A nyugalmat, csendet ígérő vidéki élet, a természetközeli világ itthon is sokakat vonz. Ezt jelzi napjaink egyik legnépszerűbb lakberendezési irányzatának, a "country"-nak nevezett stílusnak hazai népszerűsége is.


Vissza